Magyar–történelem szakos tanárként és EQ-tanárként is abban hiszek, hogy a tanulás akkor igazán jó, ha közben történik is valami a fejben, a szívben, és néha még a padok között is. 😊 Arra törekszem, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, merjenek kérdezni, gondolkodni, alkotni, hibázni és persze nevetni is. Közel áll hozzám az élménypedagógia, a drámajáték, a művészetek és az irodalom, mert ezek segítségével a tudás mellett kíváncsiságot, élményeket és maradandó emlékeket is adhatunk.
Különösen fontosnak tartom az érzelmi intelligencia fejlesztését: hogy a gyerekek megtanulják felismerni és megérteni a bennük zajló érzéseket, és megtalálják a jó választ a nehéz helyzetekben. Szüleim is pedagógusok voltak, így a nevelőmunka számomra mindig természetes része volt az életnek. 😉 Szeretem a könyveket és az olvasást, a természetet, a túrázást, a testedzést és a világ sokféle csodáját, és örömmel tölt el, ha ezekből az élményekből és értékekből a gyerekeknek is átadhatok valamit.
Hiszek abban, hogy az iskola ma már nemcsak tudást ad, hanem abban is segít, hogy a gyerekek önismerettel, empátiával, kreativitással és kíváncsisággal eligazodjanak a modern világban.