Az első diplomámat a Budapesti Tanítóképző főiskolán szereztem, differenciáló nevelés szakon. Ebből adódóan korán megismerkedtem az egyéni képességfejlesztés, felzárkóztatás, tehetséggondozás fontosságával.
Hosszú ideig dolgoztam a közoktatásban, melynek az egyik legnagyobb hátrányát abban látom, hogy nem épít a természetes gyermeki kíváncsiságra, fantáziára és a tanulni vágyásra. Az állandó értékelés, a nem megfelelő értékelési eszközök, a nem reális elvárásoknak való megfelelési kényszer, a gyermeket szorongóvá teszi, és a tanuló a legfontosabbat veszíti el: a motiváltságát.
Ezért döntöttem úgy 2020-ban, hogy elbúcsúzom a közoktatástól és pályámat olyan iskolákban folytatom, ahol lehetőséget kapok alternatív módszerek kipróbálására, alkalmazására. Ahol bíznak a szakértelmemben és minden eszközt megkapok az élménypedagógia módszereinek alkalmazásához. Egy ilyen iskolában megvalósul az egyéni fejlődés, megőrizve a korábban elsajátított vagy otthonról hozott értékeket, motiváltságot, érdeklődést. Hiszem, hogy így lehet egy iskola inspiráló, remek hely tanulónak és pedagógusnak egyaránt.
A pedagógus szakma egyik legfontosabb feladata az állandó fejlődés. Második diplomámat a Budapesti Műszaki Egyetem, közoktatás vezetői szakán szereztem, és számos más képzésen is részt vettem, ami a munkámat segíti. Ezek egyikén ismerkedtem meg a szorobánnal, egy ősi japán számolóeszközzel, ami főszerepet kap a matematika óráimon.
Hobbim a tánc, ami gyerekkorom óta kísér. Eleinte versenyszerűen űztem ezt a sportot, később tanítani kezdtem, jelenleg felnőtt csoportokban oktatok.